Isten kezében? Pajkos gyerekek kezében?

A Kéz, amely nagyítólencse alatt a hathetes embriót mutatja, oly óriásinak tűnik, mintha a pár milliméternyi élőlény – akinek már mindene megvan, ami 60-70-80-100 éves földi pályájának végigfutásához szükséges – most az Isten kezében volna.

Ezzel akarja a fénykép bizonyítani, hogy a bármily korán végzett küret: gyilkosság, bűntény…

Ugyanez a fénykép bizonyíthatja ennek az ellenkezőjét. Ha e ceruzahegynyi homunculus létének megszakítása egyenértékű az emberöléssel, akkor – ki tudja? – egy ereje teljében levő felnőtt ember megölése sem több, mint ezé az elhajtott szegény kicsi féregé.

Hogy is mondja Shakespeare a tébolyult világról szóló Lear király-tragédiájában?

„Mik a legyek a pajkos gyermekeknek, az vagyunk az isteneknek mi: mulatságból öldösnek le bennünket.”

 

A földgolyón rezsgő népek – például a magyar nép – egy királyné számára is csak efféle kellemetlen bogár: „csak szúnyogok” – mondja Gertrudis rólunk.

A szúnyogirtók felhőiben végezzük.