Fából vaskarika

Volt néhány nép a földön, amelynek a mitológiájából hiányzott a tiltott alma megevésének a bűntudata, és ugyancsak hiányzott a földi Paradicsomból kiűzetés traumája. Ezek a népek zavartalan egyetértésben éltek a természettel, és nem ismerték a szerelem kölöncét: a szégyenérzetet.

Ezek a legbiztatóbb evangéliumot susogó népek ma már nincsenek többé.

Miután az európai kultúra (és ennek fattyúhajtása, az amerikai kultúra) nevében ezeket a népeket sikerült kiirtani, most megpróbáljuk feltalálni mi – diadalmas civilizációnkkal szembefordulva – a Föld minden élőlényének életlehetőséget biztosító ökologikus gondolkozást (mert ezt most már muszáj feltalálni saját jól felfogott érdekünkben), és megpróbáljuk felszabadítani – évezredes gátlásrendszerek romjaival lelkünkben – a szerelmet.

Félő, hogy ez nekünk nem fog menni. Sem egyik, sem másik.

Szív kéne hozzá. És nem ilyen konkvisztádorszív…