Hódolat Amerikának

Ha egy eszményi amerikait kéne választanom feltétlen tiszteletem tárgyául (abban az értelemben, ahogy Emerson a „reprezentatív férfiaknak” a kultuszára tanított meg egykor), lehet, hogy nem Reagan elnököt választanám, talán nem is Cartert, nem is az ő elődjét… hogy is hívták? – pedig választhatnám őket, hisz mindegyikükre százmillió ember adta voksát – s már nem választanám Edisont sem, akit gyerekkoromban csodáltam: nekem senki mással össze nem téveszthetően Ishi a választott eszményi amerikai emberem, a Yahi törzs utolsó tagja, akinek érzékszerveink számára felfoghatatlanul sugárzó erkölcsi nagysága mindenkit, aki környezetébe került, felemelt emberi mivoltában – és megrendített fehér emberi mivoltában…

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]