„Részeg arzenál”

Tűző nap. Korai kánikula. Medárd utáni monszun. Ez a szakadó meleg eső már nem annyira aranyat, mint inkább infarktust ér. Aztán megint tűző nap és egy koporsó után baktatva emlegetjük, hogy igen, a múlt héten, amikor rosszul lett, akkor is „front” volt…

Aztán majd megint viharok, záporok, nyomasztó párás idő, érettségi vizsga, vakáció.

Péter-Pál…

Tűző nyári nap. Igazi világháborút-hozó idő.

A gyerekekre gondolok, akik a vakációt várták. Fiatalokra, balatoni táborokban. Milyen lesz nekik, ha hallják, hogy itt van megint, kitört? Én már tudom, hogy milyen lesz, minden eddigi következményével. Ami az újabb technológiából fog következni, azt már úgysem érem fel gyatrán betáplált, elmaradt képzeletemmel.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]