Óvilági költők jellegzetes álmai

Hogy mit össze nem álmodnak manapság a költők odaát Európában! S aztán az újságokban közlik is. (S közben szidják a profitszemléletet.)

Jorgosz Szeferisz – akit már nem egyszer ajánlottak a Nobel-díj-bizottság figyelmébe – legutóbb a következő álmát publikálta:

Egy árverésen vesz részt, a görög kormány árulja az Akropoliszt, amelyet a legtöbbet kínáló amerikai fogpasztagyár meg is vesz, azzal a szándékkal, hogy az Akropoliszon amúgy is romos templomok márványoszlopait megannyi fogpaszta tubusnak átfestve publicitást biztosítson gyártmányának…

Szeferisz úr sajnálhatja, hogy ezt a kétségtelenül eredeti sztorit szatirikus novellaként adta el, ahelyett, hogy felajánlotta volna valamelyik nagyobb fogpasztagyárnak. Bizonyára többet keresett volna vele. Az a benyomásunk, hogy a görög költő abban a szerepben kíván tetszelegni, hogy ő védi az antik kultúrát a modern kapitalizmus mohóságával szemben. S csak gúnnyal tudja emlegetni az athéni városkép megújítását a posztmodern jegyében. S arról persze egy szót se szól, hogy milyen arányokat ölt Görögországban a gyermekkori fogszuvasodás.

 

HASZNÁLJON AKRODONT FOGKRÉMET!