Zenit és Nadír

A vállalkozó, az ékszerész, a miniszter, a főügyész, a főszerkesztő, a maffia-vezér, a porkoláb állandó életveszélyben érzi magát; nem egy közülük hatalmas idomított dobbermanokat és farkaskutyákat szerez be, mert ezeknek társasága a biztonságérzetét jobban növeli, mint a legszofisztikusabb riasztóberendezés és a leghívebb kapuőrség.

Mindenütt hirdetik magukat a kutyatenyésztők.

Virágzik a kutyaipar.

Perangelo Amelio kutyafarmja is gyönyörűen fejlődött. A régi neveldét már kinőtte. A szorgalmas idomár villát vásárolt Torino mellett és a parkot teleépítette kutyaketrecekkel.

A neve is szép a farmjának: „Zenit”.

A magas égre utal.

Persze, ha nagy a konjunktúra, nagy a konkurencia is.

De Perangelo Amelio nem olyan fából van faragva, aki hagyja magát lekörözni. Tudja jól, hogy az üzleti versenyben mit számít a reklám.

„Oroszlánként védi Önt Perangelo Amelio vérebe.” Ez volt a jelszava. És ez nem volt üres szó. Beszerzett egy kétéves oroszlánt.

„Nadír” – ez az oroszlán neve – trónol a kutyafarm főketrecében.

A kutyák tőle tanulják a bátorságot. A hirdetésekben Nadír ugyanúgy képviseli a céget, mint oroszlántársai a brit birodalmat, a Metro Goldwin Mayert vagy a Generali Biztosítót.

Tegnap reggel 9 óra 30 perckor Nadír megette Mariangela Ameliót, a kutyafarm tulajdonosának háromesztendős kislányát, aki szokásához híven az oroszlánketrec tövében babázott.

Nadír kinyúlt utána és beemelte a kislányt a ketrecbe. Így végzett vele.

A kislány halálkiáltását hallva a farm valamennyi kutyája vadul vonítva tépni kezdte ketrecét. Menteni akarták a kislányt.

A torinói állatvédő egyesület lépéseket tett, hogy a gyilkos oroszlánt ne végezzék ki.