Zsenik zsinórban

Az újságok tele vannak a legfrissebb biológiai felfedezés híreivel: ugyanazt az embert akár ezer másodpéldányban is elő lehet állítani…

Eddig fájt, de kebeldagasztó is volt, hogy unikum minden egyes ember. Kosztolányi tanított meg e büszke fájdalom különös mélységeire: „Ilyen az ember. Egyedüli példány” – írta a Halotti beszédben. S aztán azt a csodálatos két sort, mely az egyén – mint holmi telitalálat – megismételhetetlenségéről szól: „Szegény a forgandó tündér szerencse, / hogy e csodát újólag megteremtse”.

Az effajta szomorúság most már a múlté. Oda a büszkeség is.

Az ember tetszés szerint ikresíthető.

A Halotti beszéd fájdalma ezzel átadja a helyét egy újfajta, ismeretlen szorongásnak, amelyet ráadásul nem lehet röhögés nélkül kibírni.

Az egyik újság – hogy fogalmat adjon e genetikai forradalom jelentőségéről – 64 kis Hitler-fejet tesz egymás mellé.

Vigasztaló szándékkal a másik oldalon 64 kicsi Einsteint.