„Lesz-e gyümölcs a fán…?”

Az első szociológiai felmérés elkezdődött a tizenhárom évesek világában. (Túl sok kezd lenni köztük – hat százalék! – az öngyilkos, a narkós, a gyerekszoba hi-fi-tornyai alól a külvárosokba elkódorgó.) A szétosztott kérdőívek minden kérdésére televíziós élményekből adódott a válasz. „Ki az eszményed?” – kérdi a szociológus azoktól, akik 2000-ben huszonötévesek lesznek.

A három eszménykép: három showman. Ez már senkit se lepett meg. A meglepő az volt, hogy mind a három a magántelevízió sztárja.

„Kedves filmjeid?” – „Starsky and Hatch, Miami Nice, Supercar.” A válaszok alapján megint lokalizálni lehet: a magántelevíziók esti műsorai ezek.

A serdülők Jézuskának is a magántelevízió reklámjai alapján írják a levelet.

A szülők – az elmaradt, régimódi szülők – megnézik esténként az állami tévét is. Ámde ők, a tizenhárom évesek – immár tizenhárom év óta – csakis a magántelevíziók műsorait.

Két kultúra?

Mire felnő ez a „Berlusconi Generation” (így nevezik a 13 éveseket arról a magántévé-cézárról, aki most köti üzletét Moszkvában is), jobbára már csak egy kultúra lesz.

De talán lesz akkor is hat százalék, amely inkább öngyilkos lesz, narkós vagy csavargó.