A szenvedés márványfényei

Bámulom – szinte vallásos áhítattal a nagy számokban megnyilatkozó Törvényt – és ugyanakkor idegenkedem minden statisztikai adattól, amikor érzelmileg kéne ennek hatnia rám. Százezer embert vitt-e el az árvíz Indiában, vagy kétszázezret? – be kell vallanom: nekem szinte mindegy. „Silány szám” – ahogy Madách mondja. Nem bírom követni, se szívvel, se képzelettel a halott tömegek kétszereződését. S mivel tudom, hogy nem bírom, nem is akarom követni. „Mintegy száz-kétszázezer embert vitt el a víz…” – dadogom tétován.

Együttérzési készségem nincs sokkal magasabb szinten a földi gilisztáénál, aki tudvalevően nem árul el különösebb megrendülést, akár ha kettébe vágják. Egy hosszú földi giliszta vagy két rövid földi giliszta? That is the question. A földi giliszta nemigen látszik képesnek felfogni e kérdés hamleti tragikumát. De hát még személyiségünk ily elevenbe vágó katasztrófája esetén se viselkedünk feltétlenül különbül egy önfeledt gilisztánál: a legtöbb öntudatos kommunista vezető Sztálin börtönében sem volt hajlandó átélni saját tragi(komi)kumát. Rajk, pörét az akasztófa alá gombolyító szovjet szakértők előtt, utolsó szusszanásaival a Szovjetuniót éltette.

Egy kommunista különbíróságról olvasok, amely negyedórás tárgyalásain harminckét halálos ítéletet és 40 000 év börtönbüntetést mért ki. („Ma sokat dolgoztunk” – mondhatta a különbíró, amikor a negyvenezredik évet is kiosztotta és mehetett haza ebédelni.) Próbálom felérni földigilisztányi képzeletemmel, hogy mennyi szenvedés, köhögés, poloska és haláltusa fér bele negyvenezer évnyi börtönéletbe. Arról a harminckét kötél általi halálról nem beszélve…

Úgy érzem magam, mint nemrég, amikor megbámultam egy díszterem gyönyörű márványpadlóját, s felfedeztem a márvány rajzában a kisebb-nagyobb mészhéjas tengeri állatkák megkövesedett testét. Egy egykori tenger élővilágában gázolok…

Igyekeztem kijutni a fényes márványpalotából.

Mondanom se kell, hogy odakint a rengeteg autó kipufogócsövén ugyanazon régi tengerek élővilágából nyert égési termékek távoztak.

 

(És rajtam miféle láb tapos majd? És kinek a gépkocsijában leszek gázolaj?)