Pánik

Pennsylvaniában egy atomerőmű megbomlott, eregeti a pusztító sugarú felhőket. És nem lehet kiszámítani, hogy még mit fog produkálni. Egyelőre csak a várandós anyákat és a gyerekeket telepítik ki a környékről.

A New York-i tőzsde azon nyomban reagált az eseményre. Az atomerőműveket tulajdonló vállalatok részvényei esnek, a klasszikus villamoserőművek részvényei viszont felmennek. De felmentek a Paramount filmgyár részvényei is, ugyanis most forgatnak egy monstre rémfilmet egy atomerőmű-katasztrófáról. „Kína-szindróma” – ez a bizalmas fedőneve az efféle kiszámíthatatlan atommáglya-begerjedésnek. Ez lesz a film címe is. Jó cím. Megmozgatja a fantáziát. Az atomerőmű bolondjában kieszi maga alatt a földet és Kínában lyukad ki. Horror!

 

Fénykép az újságban a pennsylvaniai kitelepítésről.

Egy szemüveges asszony karjában a gyerek. A gyerek az ujját szopja. Az anya sietve megy előre, együtt más anyákkal; azok is gyerekkel vannak. Mind védőleg hajolnak fölébe az ölükben hordott gyerekeiknek. Az előtérben siető szemüveges asszony futtában visszanéz, fel az égre.

Nyilvánvalóan az atomsugaras felhőt nézi. Hogy jön-e mögötte?

A kép ismerős.

Így ábrázolták a pusztuló Trójából menekülőket. De megtalálható ez az arc Rafael freskóján is: Borgó égéséről.

Lót felesége is így – „visszanézve menekül”.

Ez az a pillanat, amikor – régi mítoszokban – az asszonyok sóbálvánnyá váltak.