Kendőzött világvég

A magyar költészetben is ki-kirajzolódnak az Apokalipszis látomásai. Nem mindig víziószerűen – inkább figyelmeztető jelzésként, ráutalólag.

Manipulált világunkból már szinte nosztalgiával sóhajt vissza Takács Imre a Jelenések könyve oly egyértelmű, „nyílt” világvége felé: „…az apokalipszis lovasai nem csapják be az embereket, csak a tündér-bugyogós kurvák, stricik finomkodnak sértődékenyen”.

Csakugyan, az Apokalipszis lovasai Dürer metszetein is felütött rostéllyal lovagolnak. Ezt ma nem minden rakétatelepítvényesről lehet elmondani.