Páholyból? Testközelből

1914 nyarán Kafka ablakból nézi a háborút éltető tömeget. Hányhatnékja van tőle. Ősszel, amikor a biztosító társaságtól egyheti szabadságot kap, a Nagy Megbocsátás hetében, megírja a Büntetőlágert.

Hegel az ablakán kikönyökölve Napóleont látta elvonulni, a Forradalom fiát, mint despotát. Megrendül, és minden világos lesz előtte. Nekilát a Fenomenológiájának.

Ady a csucsai kert könyöklője mögül nézi a románok elől menekülőket. (Nem mintha nem látta volna ő mindezt jó előre. Látta… Mégis.) Hogy mit érzett?

 

„…agyamat a téboly ütötte.”

 

És megírja az Ember az embertelenségben-t.

A megtestesült erőszak látványára a legmaradandóbb válaszokat fogalmazták meg. Kafka, Hegel, Ady.

S kellettek nekik a személyes, „sokkoló” találkozások a történelemmel, hogy a Szellem katedrálisépítő készsége felébredjen bennük.