Mint egy trójai nő, Euripidésznél

Ha vannak tragikus alkatok, Rajk Júlia bizonyára az.

Már megjelenésében is mint a görög hősnők. Egy örök Elektra – bár már Klytaimnesztra-korban. Nem, nem! Hekuba inkább, a trójai királynő, akinek a sorsa a költészetben megrendítőbb lett, mint a városa égése. Júliának a hangja is olyan, mintha a tragikus álarcokba rejtett hangszóró (ezt használták a görög színházakban) öblösítené.

Élete nagy tragédiája egyúttal feledhetetlen és feloldhatatlan magyar történelmi tragédia is.

Rajkék Laokoón-csoportjára a tragédia közismert óriáskígyói mellett nyüzsgő viperafészkek is telepednek és nadály-fürtök.

Egy félórás beszélgetésben jó néhány trilógiára futó epizódot hallok. Követni alig bírom: például a belügyminiszteri engedélyek sorát családi nevük ide-oda változtatásáról. A bürokrácia, a primitív mágia és a rögeszmékre járó titkosrendőri gondolkodás együttes leleményét.

Vagy ahogy a sorsa néha közelébe került a Losonczyénak. A fölötte levő cellában egy ismeretlen férfi fel-alá járkált és azt mondogatta (hónapokon át, éveken át), hogy „megölöm Rákosi Hajnalkát”. Ki lehetett? A cella előtt éhségsztrájkolók életben tartására szolgáló edényeket vett észre. „Ez csak régi elvtárs lehet.” Az volt. Losonczy Géza. Ugyanez a Losonczy Géza Snagovban (Románia) megint pontosan így csavarodik be: amikor kijut hozzájuk egy Népszabadság, benne Révai bosszúért kiáltó cikkével. Ezt, ahogy elolvassa, Losonczy megint kezdi, hogy „megölöm Rákosi Hajnalt”, és nem eszik, csak járkál le s fel, és tépi magán az inget.

Ezt látva, ott utólag lett világos Rajk Júliának, hogy kié is volt az előző börtönben, még a Rákosiéban, az a mindig rongyos férfiing. Hogy miért is hozták neki a zárkájába összefércelésre mindig ugyanazt a (és mindig újból széttépett) férfiinget, amikor megkapta a kedvezményt, hogy dolgozhatott.

Most a fia kérdéseire magnóra gyónja az életét. S azt is mondja, hogy a fiatal generációnak számonkérő és mégis most már menthetetlenül távolból jövő érdeklődése újfajta rendet teremt az emlékei között.

 

1979. szeptember 15.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]