Megtérés reményében, avagy a lélek fejlődésének paradoxiái

Károlyi Mihály írta, hogy nagybátyja azért olvastatta vele A tőkét, hogy a liberális kapitalizmus marxi bírálata visszavezesse a liberalizmussal kacérkodó ifjú unokaöcsöt a katolikus egyházhoz. „Nagybátyám bízott abban, hogy Marx, aki materialistának vallotta magát, énbennem mégis az idealizmust fogja felébreszteni…”

A nagybácsi bizarr pedagógiája meghozza a maga gyümölcsét. „Jóval később – írja Károlyi Mihály – az első világháború okozta nyomorúság látványa, az a zűrzavar és tehetetlenség, amelybe uraik és kormányzóik taszították a népeket, felébresztette bennem a Marx tanításaiba vetett hitet, s meggyőződésemmé vált, hogy az elnyomottak felszabadítása az egyetlen cél, amelyért dolgozni, küzdeni érdemes. Ez a meggyőződés szenvedélyes érzéssé vált bennem, és ez lett mozgató rugója egész életemnek. Ha Sándor bátyám megérte volna az októberi forradalmat, el kellett volna ismernie, hogy azon az úton haladok logikusan tovább, amelyre húsz évvel korábban az ő vezetése alatt léptem. És tudom, hogy ő lett volna osztálya egyedüli tagja, aki mellém áll.”