A tökéletesség lépcsőiKezdetben, valamikor az ötvenes évek kellős közepén volt egy főiskolás a Színművészeti Akadémián, aki diplomamunkaképpen készített egy színdarabot annak az élménynek a hatása alatt, hogy sok-sok ártatlanul elítéltet látott előjönni azokból a börtönökből, amelyeket sem az államrezon, de még csak a bosszúállás szelleme sem tudott igazolni. Az igazság pedig legkevésbé. A színdarab címe Szabadsághegy volt. A politikai változások szele a darabot pillanatok alatt színpadra röpítette, s aztán majd éppoly hamar le is sodorta. E darab cselekménye során tűnik fel a drámaírómester kezére valló szituáció: A család külföldről datált leveleket gyárt a mama számára, megtévesztésül, fia nevében, aki közben a váci börtönben ül… Gáli József darabjának ezt a szép és zseniális gondolatát hamarosan aztán leutánozta az élet. A Szabadsághegy bemutatója után alig egy évre a bebörtönzött Déry Tibor mamáját ugyanolyan külföldről datált apokrif levelekkel ringatták önfeledt illúziókba, mint amilyenekkel a színdarabbeli mamát etette a családja. Közismert és megrendítő tény volt ez. Olyannyira, hogy fel is merült a baráti kör egyik írójában a gondolat, hogy megörökíti ezt az élet produkálta ritka szép eseményt. De lebeszélték erről a novellatervről, mondván, hogy rezerválni kell a témát a szenvedő félnek, Dérynek. Mégiscsak neki van elsőbbsége saját életanyagához. Így is lőn. Déry kijött, s megírta a magyar novellairodalom egyik remekét, a Két asszonyt. Darvas Lilivel és Törőcsikkel aztán e novella filmen is mennybe ment. Ámde ne felejtsük el azt az első drámát, amelyben már jóval előbb látnokilag bukkantak fel a következő idők extrém szituációi egy krisztusi részvéttel és érzékenységgel megáldott-megvert fiatal író szorongásoktól felajzott képzeletében. |