A zeneszerzők egészen jól bírják az új teremtő korszakaik fenyegető megpróbáltatásait. Beethoven se
futamodott meg az utolsó vonósnégyesei elől. Az öreg Liszt se, amikor a XIX. században elkezdett huszadik századi
nyelven muzsikálni…
„Égitesten a lábam” – mondhatják. Opuszról opuszra lépnek tovább.