Európai alternatívák

Még a szabványtablóról is – az első magyar felelős minisztérium tagjai között középen, ő a kormányelnök – feledhetetlen komoly szomorúsággal pihenteti rajtunk a szemét. Mintha a teljes sorsával nézne ránk. Szemében égnek a Batthyány-örökmécses fényei.

Bölcs, halálra elszánt magyar Szókratész. Egy szép Szókratész.

Vesztőhelye felé amikor hurcolják, összesereglik a falusi nép, hogy kiszabadítsák az osztrák katonák kezéből. A szekérről beszédet mond, szétoszlatja a tömeget. A törvényesség mindenek előtt – hirdeti ez a veszedelmes főrebellis még láncaiban is. Vagy az érette kaszára kapó parasztok életét akarta talán menteni? Így viszonozta szeretetüket – önfeláldozással felelt önfeláldozási készségükre? Lehet. A kép a gecsemáni kertből is ismerős. Dugja csak Péter vissza azt a kardot, és kakasszóig tegyenek úgy, mintha nem is ismernék egymást. A tanítványok sírnak. A nép eloszlik. A begazolt pribékek fellélegeznek, és hajtják tovább a szekeret a további stációk felé.

Romantikus ördög-angyal színekben áll Batthyány Lajos mögött a két asszony. A szerelemre sóvár tigrisanyacsászárnő, Zsófia, aki a fia kezét vezetve látja el császári kézjeggyel a halálos ítéletet: „kötél által”. És a szelíd feleség, aki tőrt csempész a siralomházba: ez által, ne kötél által!

 

133 éve most ennek.

 

A Mozgó Világ szép tanulmányban idézi Batthyány emlékét, az európai látókörű államférfiúét. Erdődy Gábor gazdag külföldi újságdokumentációval bizonyítja, hogy franciák-angolok mennyire reálisnak tartották 1848 nyarán Batthyány koncepcióját: szorult helyzetéből Budára költöztetni az uralkodót, a birodalmi kormányt, ahol a 48-as magyar politika „a szomszédos fejedelemségekkel összefogva képes lesz átvenni a felboruló Habsburg-monarchia európai egyensúlyozó szerepét”.

Milyen szempontok akadályozzák, hogy ez az esély megvalósuljon? A szűkkeblű presztízs-szempontok. Erdődy idézi a Burgot oly jól ismerő Batthyány kifakadását augusztus 27-éről: „az a bajuk, hogy az egykori ellenzék jutott Magyarországon kormányra; ez az, amit a reakció nem tud lenyelni; ez az, ami a reakciónak borzasztó.”

Európai kibontakozás helyett: a vérbefojtás.

A tanulmány ezekkel a szavakkal zárul – a felsorolt dokumentumok és a XIX. század közepétől számítható száz év történetének ismeretében – eléggé meggyőzően: „Magyarország, Közép- és Kelet-Európa, sőt az egész kontinens számára a Batthyányék képviselte alternatíva ígéri a sokkal emberibb és haladóbb, az egyetlen érdemi, s ezáltal egyedül reális megoldást.”