Szép jövőnk voltMi mindenre gondolt azokban a végső és végletesen rejtjeles verseiben Ady, amelyeket Hatvany nem is tartott méltóaknak könyvbe összegyűjtésre? Ezek A Halottak Élén kötetéből kiadói finnyáskodással kirostált versek műve mulandóságáról súgtak a haldoklónak… Halála után aztán csak előkerültek az enyészetre ítélt versek is a posztumusz kötetben. Ott olvastam ezt is:
Bizonyára a század eleji magyar szellem csodájának tömörített képe ez, amelyben egymás mellett ott a túlélő archaikum és az optimista utópia. És amelyben nincs ellentétben az érték a lehetőséggel. Sőt. Felsőfokon fuzionáltak: a legjobb a leglehetőbbel. És a visszanézvést alig indokolható költői elégedetlenség emlékét sem mulasztja említeni a vers: „átkozódtunk” a lehető világok legjobbikában. Csakugyan, micsoda progresszív sámánröptű és ostoros nemzedék állt elő abban az alig tíz-tizennégy esztendőben! „Új rend ezerévét tündökölő” – írja majd később Illyés a röpke aranykorunkról. Adynak e háború végi keletű verse végül elcsuklik, s úgy szól, mint egy görög tragédia siratókórusa.
A vers címe: Kár a voltért. |