Idill és börtön – visszapillantó tükörből

Az idilli szín éppúgy megváltozhat, midőn elhagyjuk, mint a börtönünk.

„Idegen már s kietlen ez a hely” – mondja Ádám visszanézve az elveszett Paradicsomra; s Philoktétész pedig kietlen szigetétől –, ahol tíz éven át négykézláb vonszolta magát – úgy búcsúzik, mint egy virágzó Paradicsomtól. Megtört szívvel.

Madáchnak is, Szophoklésznek is igaza van.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]