A szív sebei című kötet margójára

Dramaturgiám kiindulópontjául Jean-Marie Domenachnak két mondatát választanám. „Minden korszaknak ki kell vívnia a maga igazságát.” És hozzáteszi, megrovólag: „A mi korunk ezt szenvedés nélkül szeretné megcsinálni.”

Amennyiben egy drámaíró hozzájárulhat az igazság kivívásához, az az egy bizonyos: szenvedés nélkül – a szenvedés felmutatása nélkül, a szenvedővel együtt szenvedése nélkül, a megformálás nélkül, és a nézők megszenvedtetése nélkül – nem teheti.

És mégis, a dráma írása: öröm. Ezért a recitálása is az. A megnézése, meghallgatása is. Még talán az elolvasása is…

Ha ezek után olvasni, játszani és megnézni akarjátok a darabjaimat: itt van belőlük az öt legjobban megszenvedett.