Ki sokat markol…Tervezett drámáim címeit csillapíthatatlan kényszerkéjjel nap nap után újból meg újból végigírogatva – Elnémulás, Március 16 (nem Július Cézár és nem Petőfi Sándor, hanem Néri Szent Fülöp a hőse), A művészet oltára, Ó, az lesz a kéjes óra, Impotens Mindenható, Lateráni közjáték, Nyomszimatolók, Bosch-triptichon, Pünkösd, Szent Szövetség, Járt-e itt ma is az IZÉ? A nyertes stb. – magam előtt se takargatott petrezselymet áruló hiú nagyzolásomban azzal vigasztalom magam, amit Szabó Lőrinctől tanultam:
1979. szilveszter |