Mándyra várva

Elhatalmasodik rajtam a Kosztolányi-dipendencia. Lehet, hogy mostanában azért ébredek fel – éberen – éjten-éjjel, mert egy novellányi Kosztolányi-mákonyra szomjazom. Már nyúl is a kezem a széles heverőm fal felőli feléhez, ahol az új folyóiratok mellett mindig van egy-két könyv is, és újabban mindig van egy Kosztolányi-kötet is. Mondhatnám: vele osztom meg a fekhelyem.

A fiatalkori novellák dátumán eltűnődöm. Hány éves is volt, amikor írta? Hihetetlen. Sehol egy fölös szó, sehol egy henye mondat. Az 1906-os Istenítélet fiatalasszonyában mintha azt a provokatív és színjátszó Harmos Ilonkát vélném felismerni, akiről gyilkos portrét festett Lengyel Menyhért, a féltékeny rivális, a Tájfunban. Érezhető kéjjel gyilkoltatja meg az asszonyt Doktor Tokeramóval. Az a portré, melyet a novellában Kosztolányi fest hősnőjéről, sem kevésbé gyilkos. Számolgatom: vajon 1906-ban ismerhette-e már Kosztolányi a leendő feleségét, avagy végzetszerűen vesz majd feleségül egy olyan asszonyt, amilyent itt eleve megírt? Az író sohase remélje, hogy nem jár életbevágó következményekkel rá nézve mindaz, amit papírra vet. Minden írás egy-egy eljövendő csapdánk…

S vajon 1924-ben ismerhette-e Kosztolányi az akkoriban született pirandellói művet: a Hat szerep keres egy szerzőt?

Hisz Pitoëff is épp csak most fedezi föl a világ számára századunknak ezt az alapremekművét.

Egy dráma a ruhatárban című novelláját így kezdi Kosztolányi: „Néha megriadok, hogy csak ábrándok közt élek. Nálam otthon a díványon és karosszékekben egész nap árnyak ülnek, akár az orvos várószobájában a betegek. Nekem kell életre varázsolnom őket…”

Szerzőt kereső életszomjas árnyak, akár a Pirandellóéi.

 

*

 

És tanmese is ez. Evangéliumi paradoxon az örök Kosztolányi-tanításból.

Nem kell belépni a színházterembe, hogy igazi drámára találjunk. Erre tanít. A ruhatárban, bundák és kabátok közt ül egy asszony. „Haja a halánték körül őszülő, de csak annyira, mintha berizsporozták volna.”

E rizsportól, melyet Kosztolányi finoman ráfújt a ruhatárosnő hajára, már át is varázsolja őt egy társalgási dráma hősnőjévé. Most már akár Marivaux-darab hősnője is lehet.

De azért erre várnia kell.

Az ötéves Mándy Ivánka kapja ezt az ajándékot Kosztolányitól. Ő fog majd egyszer drámát írni a Ruhatárosnőről, akinek árnya csendben ülve várta színpadi szerzőjét…