Én, Szophoklész

Kitűnő klasszika-filológus barátommal megint egy görög drámát elemezgetünk, az Elektrát. Minden reggel megjelenik hajnalban kidolgozott kérdéseivel, amelyek Szophoklész számára mindig sértőek, drámaírói becsületébe taposnak. S ezeket addig ismételgeti, amíg belelendülök, s elkezdem kiabálni a megsértett drámaíró igazságát. Már én vagyok Szophoklész.

– Pohlenz azt mondja, hogy Oresztész halálának elmesélése hosszadalmas, drámaiatlan betét. Igaz-e ez?

Erre persze elfut a pulykaméreg. A vérig sértett Szophoklész szólni kezd általam.

– Drámaiatlan? De hiszen, ha rosszul mesélik el, Klytaimnésztra átlátna a hazugságon és felkoncoltatná ott helyben a mesélőt, és vele Oresztészt és Pyladészt. Ők az életükért mesélnek. Innét van, hogy oly hosszúra nyúlhat a mese és egyre szorongatóbb. Már verejtékeznek bele és nem merik abbahagyni. Ezért drámai a jelenet, ezért lesz halálosan izgalmas a mese. Minél hosszabb, annál izgalmasabb…

És ez így megy tovább. Hol Pohlenzcel, hol Wilamovitz-Möllendorffal szemben kell védenem a mundér becsületét. Tíz nap óta tart, reggel és délután. Filológus barátom közben minden szómat jegyzi. Filológusi akkurátussággal.

Ebből lesz a következő szemeszterre a kollégiuma. Elmondja majd a rádióban is, megjelenik cikkben, könyvben. Legutóbbi könyve előszavában nyugtázta is ezeket az elemzéseket, sőt a könyv is nekem van dedikálva.

Mondanom sem kell, hogy imádom ezt csinálni. Pótolja a régi főiskolai drámaelemzéseket. Érzem, hogy közben transzba is jövök, mint valami jósnő. Eltelek Dionysosszal.

Vallatóm közben dicsér, bátorít, lelkesít, cukrot ad az ugratott lónak: amit mondok, soha nem látott újdonság a klasszika-filológiában. Igyekszem is kitenni magamért.

Néha elfog a féltékenység. Én is szeretnék megtartani valamit a saját gondolataimból.

Felfirkantok beszéd közben egy-egy emlékeztető szót magamnak. Barátom ilyenkor úgy pillant rám, szótlan megütközéssel és kissé szomorúan, mintha beletunkoltam volna a tányérjába, miután minden jóval teleraktam.

Csak akkor merek magamnak feljegyezni valamit, ha kimegy a szobából.