A dráma becsületeKik azok a nagy költők, akiket Morus Tamás szerint, az Utópia oly tökéletes társadalmában becsben tartanak és rendszeresen olvasnak? Idézem: „A költők közül megvan nekik Arisztophanész, Homérosz és Euripidész, azonkívül Aldus apró betűs kiadásában Szophoklész.” A négy közül három drámaíró!
A magyar kiadás jegyzeteiben az Utópiát – mesterien – fordító Kardos Tibor Morusnak erre a drámaírók iránt tanúsított nagy megbecsülésére külön fel is hívja a figyelmet. „Igen jellemző” – írja Kardos erről a szupremációról, amit a drámairodalom élvez az Utópia tökéletes társadalmában. Eltűnődöm, hogy mire gondolhatott Kardos Tibor: miért? mire jellemző? Talán arra, hogy olyan országban, ahol Morus Tamás – és vele együtt bizonyára a többi legjobb elme – így becsülte a drámairodalmat: ott érdemes volt, félszázad múlva, Shakespeare-nek megszületnie…? Tehát Angliára jellemző? Meghat Kardos figyelme, ahogy ezt a passzust Morusnál kiszúrja. Nézem a fordítás dátumát, a kiadás éve: 1963. Persze ekkor Kardos Tibor már utána volt azoknak a kisszerű indítékoktól vezetett igaztalan támadásoknak, amelyeket hatalmas – és sikeresen eltemetett – vállalkozásáért: a reneszánsz magyar drámák Corpusának a kiadásáért kellett kiállnia… Mi mindent írtak ellene! Hogy elfogult. Hogy túlértékeli. Hogy nacionalista. 1963-ban még frissek voltak ezek a támadások. Fordítás közben bizonyára megdobbant Kardos szíve az idézett passzusnál a latin szövegben. „Lám, Morus is! Neki is ily becses volt a dráma!” És azokra a magyar drámaírókra gondolhatott ekkor Kardos Tibor, akik Mohács után voltak – lehettek volna – Shakespeare kortársai. Akik miatt rajta elverték a port. De lehet, hogy azokra is gondolt, akik később lehettek volna Corneille-nek, Ibsennek, Claudelnek, Eliotnak magyar kortársai. A jegyzetek közt Kardos tehát finoman felhívja a drámairodalom utópisztikus mennybevitelére külön a figyelmet. „Igen jellemző” – írja. Hát igen: egy szép Utópia tükrében a magyar valóságra jellemző ez, amelyben négy és fél százados kitartó erőfeszítés eredményeképp sikerült a magyar dráma becsületét a béka feneke alá szállítani.
Olyannyira, hogy ez az én naplójegyzetem is – magyar nyelven írva, magyar szemmel olvasva – bizonyára úgy hat, mint a paranoia. |