Kinek az ancillája?

A grenoble-i Stendhal Egyetem meghívott egy nemzetközi konferenciára. Téma: az új Közép-Európa.

Magyarországról van egy politológus is. A vak tyúk közmondásos szerencséjével talál egy nagy közhelyet Konrádban. Azt idézi mottónak. Viszont gyomorszájon ütnek a saját bevezető mondatai. Felsorolja a magyar politika céljait: „a pártállam átmenetele pluralista demokráciára alapozott parlamentáris kormányzásba, a piacgazdaság meghonosítása, csatlakozás a világ gazdasági áramlataihoz, az európai technikai-gazdasági standard elérése, és mind e célok megvalósítása végett: kulturális és intellektuális metamorfózis” („…métamorphose culturelle et intellectuelle, afin que ces buts soient atteints”).

Ugyanolyan szolgálólány szerep a politika és a gazdaság konyháján, amilyenre egykor az Egyház, majd Lenin kötelezte volna a szabad Szellemet?

Nem az kavarta föl a lelkem, hogy így fogalmaz az előadó, hanem az, hogy így látja az előadó az otthoni tendenciákat. S hogy esetleg: jól látja… Ez, menthetetlenül ez itt a sorsunk.

Tehát lehet, hogy Magyarországon a kultúra és az értelmiség autonómiája nemcsak úgy véletlenül kutyafüle, hanem programszerűen az, hisz csak arra szolgál, hogy segítsen a piacgazdaság, az európai normák és a pluralista demokrácia berendezkedésében.

És mi lesz akkor, ha ezek közül valamelyik kárhozatosan működik – ki fog szót emelni? Talán a cseléd?

A kultúra meg az értelmiség ezek szerint annak elvetheti gondját, hogy őre legyen szellemi értékeinknek, ha netalán veszélybe kerülnének. Pedig a helyzet már ma is több mint veszélyes. Iam proximus ardet… És ilyenkor a Szellem önvédelme már nem feladata a Szellemnek?

Ó, Édes Anna! Szegény, tragikus metafora! A keresztény-nemzeti államtitkárék odaadó szolgálóleánya! Semmiféle racionális magyarázat nincs rá, hogy a szépen sikerült estély után miért kellett meggyilkolnod Vizy Kornélékat.

Pedig, ugye, semmi sem természetesebb…?

A kultúra, ha mindenes cselédi munkára fogják, könnyen gyilkossá lesz. Szegény buta Vizy Kornélék mikor értik ezt meg? Talán csak szörnyethalásuk pillanatában?

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]