London másodszor?

Vége a falanszterünknek: az elveszített Éden után nosztalgiázó Ádám legeslegrosszabb álmának! Végre vége! Michelangelo abbahagyhatja a széklábfaragást, Plátó feláll a borsóról, s nem Makarenko fogja megmondani, kiből lesz pásztor, kiből lesz orvos.

Jöhet az utazás az űrbe. Vagy valami soha nem látott új kaland. De mi ez? Megint a londoni vásár? Miféle déjà vu? Nem láttam én ezt a Nyeglét már valahol? S hogy megint minden eladó? Hogy ugyanaz a Virágáruslány árulja kis ibolyáit? És ugyanaz a hegedűművész játssza nívó alatti műsorát? Ugyanazokból a lázadó diákokból lesznek megint a köcsögkalapos bankárok? Ugyanazt a munkást viszik megint akasztani? Ugyanazt a négert a villamosszékbe? Ádám megint szélhámos lordként csavarhatja el a hülye kis csaj fejét? S kezdődik a világ legvidámabb haláltánca, megint?

Állj! Állj! Hisz ez a rendező megőrült!