C’est la guerre?

A katolikus fiatal értelmiség hetilapja, Il Sabato részletekbe menő dokumentációt közöl az öbölháború okozta környezetkárosodásról. A tengerbe eresztett olaj és az olajkutak felgyújtása mellett először beszél arról, hogy milyen károkat okozott a győztesek hatezer és az irakiak nyolcezer tankja a sivatagban. Két hónapon át úgy ledöngölték a felszínt, hogy az esővizet a homok most már nem akarja beinni.

A technológia csodája volt ez a hiperháború; s ennek végeztével folytatódik tovább a kevésbé látványos emberirtás a blokáddal: azóta is tömegesen hullanak el a gyerekek Irakban. – Csökken a demográfiai robbanásveszély – nyugtázzák az északi féltekén.

 

A mai római napilapban kis közlemény arról, hogy az öbölháborúra 9 hónappal Rómában is fokozatosan kezd süllyedni – sőt, zuhanni a születések száma. Múlt ősztől kezdve egyre kevesebb gyerek születik, és az év utolsó hónapjaiban már tizenhárom százalékkal kevesebb, mint most egy éve. (Bizonyára nem is csak Rómában.)

Máskor a háborúk felkorbácsolták a fajfenntartó ösztönöket. Most, úgy látszik, az esti televíziós adások, a direktben közvetített háborús események nyomasztólag hatottak a kibicelő emberiségre.

Az impotenciának is meglehet a trendje.

Várjunk újabb kilenc hónapot. Talán tanúi lehetünk egy szép fordulatnak. Meglehet, hogy a Kennedy-gyerek erőszakos nemi közösülési pere (a gecifoltos bugyi, mint műholdakról szórt kozmikus kinyilatkoztatás a földgolyó minden képernyőjén) megint serkentőleg fog hatni erre a hatmilliárd párosuló magányra.