Költő, kotló

Aki az alkotás lélektanával foglalkozik – az ihlettel, a költészettel – próbálja feldolgozni Szabó Lőrinc 1945-ös naplóját. Zsúfolódó találkozások, várakozások, futkosások, lihegő „gyorsírásos” stílusban kopog az írógépe versenyt az életével. Hogy is bírja? Elönti, rátornyosul a napjai hordaléka. S közben a lába alatt, egész családja alatt inog-reng a talaj, a Richter-skála felsőfokán. A szíve épp úgy, mint a politikai baloldal, halállal fenyegeti. S közben nem bír verset nem írni. Diadalmasan harsan fel a naplóból, hogy megint új meg új vers született. Nyakán a kés, és aranytojásokat költ…