Irányíthatatlanság. Értelmezhetetlenség

Arany János (Ingmar Bergman-ian) szuggesztív képe a Végzetről: „hallom kerekid amint egybevágnak, de nincs hozzájuk számlap, mutató”.

„Irtóztató” – mondja erre – és nem csupán a rím kedvéért – Arany. S ne kérdjük, hogy mi az irtóztatóbb: az a kattogás-e belülről? avagy a számlap hiánya, a mutatótlanság? Mert e kettő együtt az irtóztató. A tőlünk független gépi működés, a fogaskerék áttétele, ami kihatásában biztosan érint is minket – s erre ráadásul: a működés sunyi jeltelensége, megfejthetetlensége…

A Shakespeare-tragédiákban nemegyszer vélik is hallani a hősök – mintegy az események felszíne alól – valamiféle rejtett mozgásnak a neszét. Mint a szellemlátó Hamlet a vakondokét. (Vagy a halott mocorog odalent? nem lehet biztonsággal megmondani, csak azt, hogy „rothad az államgépben valami”.) És ugyancsak gyakran lesik a csillagok szokatlan járását. Ezzel is „fondorság, csel, árulás, romboló zavargás” jár együtt. Gloster mondja ezt, akit – pillanatok múlva – meg is vakítanak.

Nem volt-e vak már előbb is?

A számlap és mutató hiányzik-e vagy a látó szemünk? Szinte mindegy. A Végzet leolvashatatlan így is, úgy is.

De minek is beszélünk folyton klasszikus drámákról?

A közgazdász elemzése a jelenlegi világválságról az Arany János-i mutatótlanul járó óraszerkezet képét idézi.

„A nyolcvanas évtizedről szóló előrejelzések vezérmotívuma a válság… Olyan változások zajlottak le már eddig is, és mennek végbe várhatóan az elkövetkező években, amelyek kedvezőtlenül érintik az emberiség túlnyomó többségét. A válság létéről azonban az tanúskodik a legegyértelműbben, hogy a változások a régi tapasztalatok alapján értelmezhetetlenek és a meglevő eszközökkel irányíthatatlanok.”

Ifjú Marosán György tanulmányából idéztem ezt a passzust (A világgazdaság fejlődésének alapvető tendenciái). A Valóság augusztusi számában jelent meg.

Az idézet a tanulmány konklúziója volt.

Blank verse-be szedve: elmehet monológnak egy Shakespeare-tragédiába.