Prazo do Municipio

A jezsuita stílus szigora uralja ezt a teret. (Pázmányabbul: a tér uralja a jezsuita stílus auszteritását.) Az épületek fehérek, az ablakkeretek feketék, mint ahogy fekete minden architektonikus tagolás a fehér templomfalon, a kolostor meg a városháza fehér homlokzatán: mintha bakacsin drapériák volnának a függőleges pillérek és a vízszintes architrávok. A négyzetes tér kövezete is fekete-fehér, mint a sakktábla. Sehol semmi dísz, csak a templom homlokzatán négy fülkében négy lángnyelvként csavarodó szobor. Reverendás papi személy mind a négy, feltehetően mind a négy jezsuita, és az eksztázisukon látszik, hogy már részesei az örök boldogságnak. Magukon kívül vannak. Robbanó gesztusaikkal mégsem törhetik át a fülkék súlyos konstrukciójú fekete keretét. Bizonyára e vulkánikus sziget lávája adja ezt a sok fekete követ. És még díszítő elemként is közvetít valami túlvilági üzenetet.

Telluri erők vannak a talpunk alatt. És fent, a forró fekete csúcsokra minduntalan fehér ködök fátyola borul.

A térről is fellátok ezekre a környező hegyekre. Szinte a csúcsokig belepik a meredeket a kis fehér házak. A város megmászta a hegyeket.

A legmagasabb csúcson külön község van, de már egybenő ez is a várossal.

Úgy hívják az odafenti falut: Monte. Csak így: Monte – Hegy. Idelátszik ennek a nagyközségnek kéttornyú plébániatemploma. Ugyanolyan fekete-fehér templom, mint ez itt lent a téren. Monte templomának egyik oldalkápolnájában nyugszik IV. Károly, az utolsó koronás magyar király. Jó messzire vetette a sors, afféle trianoni óvintézkedésből. Bár egy Habsburg-uralkodó (tudvalévő, hogy a dicső előd, V. Károly császár birodalmában sohasem ment le a nap) éppúgy visszakérdezheti a sírjából, mint a bolygó zsidó: „messze? honnan messze?” Dísztelen, sötét (vas?) láda a király koporsója. Virág és friss koszorú van rajta.

Utolsó magyarországi lakása ablakából ennél szelídebb vulkáni tájra nézhetett. Tihanyból deportálta ilyen messzi szigetre őt és családját a győztesek mindig oly szorongásteli és mindig új háborúkat hozó reálpolitikája.

Mutatták a kertes házat is – a templomtól nem messze –, ahol azt a halála előtti pár hónapot töltötte a száműzött király, sokgyerekes családjával. A templom sekrestyéjében, a falon családi fénykép is van róluk. Egy telet töltöttek itt, a nagy- és a kisantant szívét megnyugtató óceánumi elszigetelésben. Madeirán szeles, ködös, nyirkos a tél. Meg aztán vannak kiismerhetetlen szigeti epidémiák… Madeirán. Szent Ilonán.

IV. Károly élt 35 évet.

Meghalt 1922. április elsején.

Szent Istvánnak ő volt a Kis Romulusa.

Halála ötvenedik évfordulóján felnyitották a koporsót. Épen találták a testét, a romlás legkisebb jele nélkül.

Rómában folyik a boldoggá avatási szertartása. Folydogál.

Dacos és szelíd száműzött. Most már nem kívánkozik Bécsbe, az övéi közé, a kapucinusok kriptájába.

Ennek a csupa kő és csupa virág szigetnek ma ő a helyi védőszentje.

Egy antikváriumban böngészve találok egy húszas évekből való levelezőlapot a montei templomról. Megcímezem, elküldöm a fiának.