Kafkától Shakespeare-ig

„A hangulat kafkai” – írta naplójában június 7-én Tőkés László. („Családommal együtt hónapok óta őrlődünk az egymást követő fegyelmi és adminisztratív intézkedések, bizottsági kiszállások, látogatások és behívások, rendkívüli gyűlések és küldöttségjárások, a fenyegető csend és a lehetséges további törvénytelenségek feszültségében.”)

Alig hat és fél hónappal később, a romániai forradalom televízión bemutatott képeinek az igézetében már azt írhatjuk a naplónkba – miközben Tőkés László két békés bibliamagyarázata között a tegnapi Scînteia alól ránk kacsint Ceauşescuné:

– A finálé shakespeare-i.

Sztálin, Berija, Gerő, Ceauşescu stb. tulajdonképpen az irodalomkritikusok áldozatai. Diktátorokra oly jellemző naivitásukban elhitték a marxista esztétika teoretikusainak, hogy Kafka nem realista. Hogy nem kell komolyan venni.

Holott…