Mit exportál a gazdag parasztok országa?

Dániában most ünneplik a huszadik évfordulóját annak, hogy 1969-ben törvénybe hozták a pornó szabadságát. Húsz évvel ezelőtt lényegében ledöntötték azokat az évezredes, mesterkélt és mindig mozgásban levő határokat, amelyek az égi és földi szerelem között, a hitvesi ágy és a kupleráj között húzódtak. Alkotmányosan is az egyetemes libidó országa lett Dánia. Beteljesülni látszott Freud Zsigmond életművének nem titkolt programja, épp harminc évvel a mester londoni halála után.

1969 az újabb emberi jogok pokolra szállásának az éve. Bárki paráználkodhat bárkivel és bármivel. Egy évvel előbb, a hatvannyolcas fiatalság mégse hiába hirdette a torlaszokról, hogy csak a tiltás tilos.

Fel kell tételeznünk, hogy Hamletnek, a tragikus sorsú egykori dán trónkövetelőnek is tetszett volna a parlament döntése. Eljött az ő országa – gondolhatja most Hamlet, ha szellemként, mint egykor atyja, éjfélkor kiszökik a helsingöri kriptából, és gátlásaitól megszabadulva végigsétál Horatióval a Strøget strichelő utcáján. Pláne, ha meghallja a pénzügyminiszterétől (Polonius), hogy a pornográfia szabadsága előnyösen hatott az ország külkereskedelmére.

– A sex-shop lánc forgalma már a legelső évben túlszárnyalta a legvérmesebb reményeinket – nyilatkoznak a közgazdászok. Ki hitte volna, hogy a gazdag parasztok országában a meleg vízzel feltölthető guminőkből nagyobb volt a nemzeti bevétel, mint a tejtermékekből?