„Én, József Attila, itt vagyok”

A párizsi Libération mai száma kis cikkecskében (nem nagy ügy, páros oldal, de mégis) ünnepli Ráday Mihályt, aki újjákereszteli a pesti utcákat.

Eltűnik Sztálin, Lenin, Münnich, Kun Béla, és – külön kiemelve, mint a kommunista kultúrbotrány rekordját – eltűnik a költő József Attila neve. (A nagyobb hitelesség okából hadd idézzem ide: „la palme de cumuls revient au poète communiste Attila József, dont le nom figure sur douze avenues de la capitale”.)

– Lám, milyen szépen megtanulja József Attila nevét – végre hibátlan helyesírással! – a francia sajtó, ha körberöhögheti. Vajon a versköteteiről is írt-e, s ilyen tájékozottsággal?

Ha én Budapest székesfőváros volnék, a Libération Pestről látnivalóan túltájékoztatott mélységes tájékozatlanságára azzal felelnék, hogy egy tizenharmadik utcát még elneveznék József Attiláról.

A magyar demokrácia rendíthetetlen hódolata jeléül.