Jóarcú szakadárok

Fehér szalaggal átkötve a fejük, mély áhítatba merülve várja a négy püspökjelölt, hogy Lefèbvre – Róma dacára – felszentelje őket, s ezzel megtörténjék a szkizma: öten legyenek a szakadárok.

A régi időben (amelyet Lefèbvre sír vissza) ezért máglya járt. Ezek a Rómával szembeforduló francia püspökök nem fognak máglyahalált halni. De arcukon az a harmónia és eltökéltség, amellyel egykor az albigensek mentek meghalni.

Meg kell adni: szép ez a négy szakadár püspökjelölt. Nem olyanok, mint amilyenek általában a püspökök lenni szoktak. Semmi kegyesség, semmi huncutság, semmi kappanháj…

Fejükön másként tapad a haj.