Szótárreformot!

Minden nyelv igyekszik szavaival megközelíteni a fogalmakat, jelzőivel a minőségeket, igéivel a cselekvés és a mozgás folyamatát… A nyelvnek ez a törekvése sikeresnek mondható. A magyar nyelv szavai is élményszerűségig szuggesztívak. Az alma szóban benne van a kerekség, és hallatára jóleső enyhe nyillaló bizsergést érzek ínyeimben. A piros már hangzásra is világosabb egy árnyalattal a vörösnél; és ha azt olvasom, hogy valami megcsörren: vasakra, láncokra gondolok, esetleg a telefonra…

A szexuális élet szavai viszont áthidalhatatlan távolságban vannak attól az érzéstől, élménytől, amit jelölni hivatottak.

Nézd meg Tiziano Vénuszát, ahogy ölébe ejtett kezének egyik ujja játszadozik a szeméremrés körül. Milyen jóleső boldogságban nyúlik el a teste…

És most mondd ki e szót rá: „maszturbál”. Vagy „onanizál”. Vagy „önfertőzik”. Egyik rémesebb, riasztóbb, mint a másik.

Vedd végig a szexológia szótárát. Mintha Kálvin, Viktória királyné és a szemérmes Veres Péter együtt szerkesztették volna erkölcsnemesítő célzattal.

 

A fenti jegyzetet lekörmöltem, aztán a mai lapban elolvasom Thury Zsuzsának finom, onirikus ihletésű írását – egy álmatlan éjszakának hordaléka. („Emlékek, emlékek…” – mondja az effajta emlékekről Ady –, „csak egy kicsit ne bántanátok.”)

Már rég nem lepnek meg a körülöttem tapasztalható összecsendülései a dolgoknak. Így szinte elégtétellel nyugtázom, hogy Thury Zsuzsa egyik gyerekkori emléke feltehetően azt igazolja, amit fentebb írtam.

„Hiszen abban az időben még játszottunk, furcsa játékokat, négyen testvérek… Külön, magunk gyártotta szótárunk volt testrészeinkre és testi funkcióinkra. Jóval ötletesebbek, mint a ma használatosak.”

Hogy mire milyen új szót találtak ki, arról többet nem ír, de lehetséges, hogy ott a gyerekszobában elkezdtek egy szótárreformot.

„A jobb oldalamra fordulok, emlékezem, mosolygok, de furcsa gyerekek voltunk, de régen volt!”