Pótvizsgáznék

1635-ben jelentette meg a cremonai Barezzo Barezzi olasz nyelven a spanyol Lazarillo Tormes történetét, akit könyve címében Zseniális Balfácánnak is nevez (ha szabad így fordítanom az Ingegnoso Sfortunatót). Bővített kiadás ez a spanyol eredetihez képest, a fordító feldúsította a maga itáliai tapasztalataival.

Unom, de azért olvasom. Úgy érzem, mintha egy régi adósságot törlesztenék. Gólya-koromban felvettem Harkai Schiller Pál ellenállhatatlanul csábító című szemináriumát: A csínytevés lélektanát. S nekem kellett volna beszámolnom Lazarillo Tormes történetéről, amit németül kaptam kézbe. Csakhogy a gimnáziumi nyolc év során úgy-ahogy összeszedett német tudásom nem volt elegendő, hogy a vagabundus élet népi kifejezésein áttörjem magam. Szégyenemre elmaradt a beszámolóm.

 

Október van megint. Kezdődik az egyetem. Holnap vizsgáztatok Firenzében.

Szeretnék jelentkezni a Múzeum körúti bölcsészeten: „Felkészültem Lazarillo Tormesből, nem pocsékoltam el hiába ezt a majd ötven évet. Elolvastam közben ezt is, mint annyi más szégyenemre kihagyott könyvet.”

Szoktam néha mondani, hogy ha matuzsálemi kort érek (és miért is ne? minimális emberi jog 700-800 évet élni), minden ígéretem be fogom váltani. S a leckekönyvembe beírható lesz a csínytevés lélektanához is: „szorgalmas”.