Kéziratok? Óh!

Elveszett egy táskám (most már másodszor) repülőúton, kéziratokkal. Barátaim, akiknek mondom, részvéttel vannak. De egyiknek se jut eszébe megkérdezni, hogy mi is készült volna megszületni azokból a kéziratokból. A veszteségemet olybá veszik, mint a kalmárét. S nem úgy, mint egy anyáét, akitől elvették születendő gyermekét.

Tudomásul kell vennem: elveszett műveim elveszítették jelentőségüket. És a megmaradottak?

 

Az író szállít kéziratot, „anyagot” – általában a maga szintjén. A kiadó pár év múlva publikálja. A megjelent könyvet az író baráti köre dicséri (ha olvasta, ha nem), az ellenkező tábor írói, kritikusai elhúzzák a szájuk (olvasták vagy sem) és hallgatnak róla.

Ha valami hecc, vicc, pikantéria vagy politikai turbulencia van benne, szétfut a híre.