Már majd negyedszázada

Még – ha jól emlékszem – az első karácsony volt 56 októbere után, hogy hivatalos beszédben leszögezték: ellenforradalom volt, ami volt.

Boldizsár Iván olyasmit mondott erre: „na, ezen hosszú ideig fog most folyni a vita.” Én a szavaknak sohasem tulajdonítottam nagy jelentőséget, még a legellentétesebb értelmű szavak szembeállítását is gyanakodva nézem. (Madách tanított-e erre a homousion-homoiusion vita gyilkos abszurditásával, vagy még a nyelvünk ősi minden-mindegye, amely az áldást és az átkot egytőről fakasztotta?) Úgy véltem tehát, hogy Boldizsár akkor, karácsony és szilveszter közötti borongásában, megint jól elveti a sulykot.

 

Egy olasz újságírónő kérdéseire felelget a barátom. Egy kukkot sem tud olaszul, de van tolmács.

– …az még ezerkilencszázötvenhat után született – mondja. Valamelyik művét magyarázza.

A tolmács olaszul ismétli az évszámot, és hogy világos legyen, miről van szó, a szövegébe beleszövi a magyarázó szót: „controrivoluzione” vagy „rivoluzione” – már nem emlékszem, mit is.

A barátom felkapja a fejét: – Mit mondott? Én csak egy évszámot mondtam. Ne fordítson bele politikát!

Nem mondja, hogy mozog a föld, de azt se, hogy nem mozog.