Kegyeleti koszorú egy kis Szophoklész-szoborra

Aranyló fénypont volt az életemben egy évtizeden át egy Szophoklész-szobor, a híres, klasszikus lateráni márványszobornak másfél arasznyi, tökéletes mása. Arannyal futtatott bronzszobor, oly tökéletesre cizellálva, hogy szikrát hányt a napfényben, ha nyári késő délutánon visszasütött ránk a nap a Belügy ablakaiból.

Irkének köszönhettem ezt is. Ó látta meg egy este autóbuszról a Felszabadulás téri bizományiban; leszállt, elszaladt értem, éjfélig bámultuk. Pénzünk nem volt. Ötvenhat után az állástalanság évei. Másnap reggel telefonon kölcsönkértem a háromezer forintot Ferenczy Erzsitől. Irke ment el a pénzért és tíz órakor, nyitásra ott voltunk a bolt előtt.

Az írópultomon állott. Egy-két fényképemen még megvan.

Olyan tisztelet övezte nálunk, mint egykor Rómában a házi isteneket. Egyszer aztán, amikor megjöttem Firenzéből, belépve a nagyszobába, szívembe nyilallott valami üresség. A szobornak csak hűlt helye volt.

Azt hittem, nincs olyan anyagi veszteség (megszégyenítés, erkölcsi bántalom), amelyet ne tudnék rezzenetlen arccal elviselni.

Hát ez most nem ment. Le s fel szaladgáltam a lakásban, mindenütt kerestem, mint vígjátéki fösvény az aranyát. Jajongtam.

Vigasztalásomra szolgált később, amikor kezembe került S. Reinach tanulmánya,1923-ból, amely szerint a lateráni Szophoklésznek nincs köze a drámaíróhoz, mert egy szónokot ábrázol. Talán Szolónt? Ámde kiderült, hogy Reinachot még annak idején megcáfoló Studniczka, bebizonyítván, hogy a lateráni Szophoklész portréhitelességű – s így megint felfájt a kis Szophoklészem hiánya. Pláne hogy aztán E. Löwy még azt is valószínűsíti, hogy minden Szophoklész-ábrázolás – még az életutáni hűséggel dicsekvő londoni herma is – pont erre a lateráni (erre a józsefattilautcai!) ős-drámaíró-ideálképre megy vissza. Eszerint édesmindnyájan (Strindberg, Ibsen, Beckett, Németh László, Pasolini, stb.) az én eltűnt szobromra hajazunk, van egy mozdulatunk, amely az övé (talán az, ahogy megmarkolja szíve fölött a khitónját), rá ütünk, mint az ő Oidipusa a keresztúton halálosan ráütött az apjára…