Halhatatlan a neorealizmus

Az Il Messaggero Beneventóból jelenti:

„Italia Janotti, 63 éves, a bankból tért haza, ahol két millió lírát vett föl. Átmenve a Via Román megtámadta őt egy ismeretlen fiatalember, és a táskáját ki akarta tépni a kezéből. Az öreg hölgy védekezett, ahogy kitelt tőle, de végül is elengedte a táskáját, mert a rabló olyan erővel vágta fejbe, hogy összeesett. Segítségért kiáltozott. A rabló közben eltűnt. A sebesült asszonyt mentők vitték a kórházba. Támadója (Bruno da Luisa, 23 éves) miután az asszonyt leütötte, elfutott és az első útkereszteződésnél egy autó kerekei alá került. Bár látnivalóan megsebesült, mégis tiltakozott az ellen, hogy őt elsősegélyben részesítsék. Viszont a gázoló vezető tudta kötelességét, áldozatát semmiképp nem akarta cserben hagyni, és erőszakkal a kocsijába kényszerítette. Egyenest a kórházba rohant vele…”

A befejezés bohózati. Az elsősegélyt nyújtó ambulancián a kárvallott öreg hölgy ágya mellett folyik a kihallgatás. Amikor ott tart, hogy személyleírást kell adnia a támadójáról, azt éppen a szomszéd ágyon kötözik. Midőn a sebesült asszony a másik sebesültben felismerni véli a merénylőt, ezt a rendőrök olyan tévképzetnek tartják, amelyet a hölgy fejét ért ütés könnyen megmagyaráz. Az orvosok a felzaklatott áldozatnak nyugtatóinjekciót adnak.

Miután az orvosok az izgatott öreg hölgyet sikeresen lenyugtatták és elaltatták, a merénylő a nyomozókat a maga ágyához kéreti és töredelmes vallomást tesz. Csupán azt kéri, hogy a két milliót, melyet most érintetlenül visszaszolgáltat, tegyék a kárvallott öreg hölgy paplanára. Aztán vihetik őt a rabkórházba. „Méltánylandó cselekedet, mely azonban nem mentesíti őt a felelősségre vonás alól. Börtön vár rá.”

Így írja az újság.

Itt, Olaszországban, s pláne délen, ahol az egyszer kialakult emberi kapcsolatok mindennél szentebbek, elképzelhető, hogy a bűnbánó Brunót látogatni fogja a börtönben áldozata: a nemeslelkű Italia Janotti.