Mint régen egy gyarmati tisztviselő

Ma, 1979. október 20-án megjőve Firenzébe, mindjárt bementem az egyetemre. Asztalomon (a „Kultúra” cég pontos munkája jóvoltából) ott találtam a január elsejei ÉS-t. Mohón estem neki: azt csakugyan érdemes elolvasni, amit tíz hónap után is érdemes elolvasni. Kiültem a Santa Croce terének egyik kőpadjára, a többi nyugdíjas közé, és az áldott október végi napfényben órák hosszat olvastam a híradást a magyar irodalom közelmúltjából, élvezve, hogy milyen időálló.