Vigasz világvég esetén

Idézet ifjabb Pliniusnak Tacitushoz írott egyik leveléből (Borzsák István fordításában):

„…újból ránkszakadt a sötétség, újból hullott a sűrű hamueső, egyre sűrűbben. Többször is felkeltünk, hogy lerázzuk magunkról; különben eltakart vagy éppen agyonnyomott volna bennünket a súlya. Eldicsekedhetnék vele, hogy ebben a nagy veszedelemben sem sóhaj, sem gyávaságra való szó nem jött ki a számon, legfeljebb az volt halandó végzetemnek nyomorúságos, de mégis nagy vigasztalása, hogy mindenkivel együtt pusztulok el, és mindenek énvelem.”

Plinius leveleiből is elkelne egy zsebkiadás, a végső eshetőségekre.