Veszélyes élet

Hogy mennyire kell a nemzeti lét a maga teljes intenzitásában – ahhoz, hogy a nyelv elevenen maradjon, ezt mérni lehet az emigráns sajtó nyelvi romlásán. (Most nem az egy-két kitűnően írott irodalmi lapról beszélek.) „Tíz napon át mások pénzén gólyalábon vendégeskedve” – olvasom az egyik lapban. A másikban: „Azt hiszem, nem tévedek, amikor állítom, hogy tudom, miért ugrott a borfogyasztás Franciaországban.”

De még a legnagyobbak tolla alatt is (egy Márainál) egymásba mosódhat két képes kifejezés, és így történik meg, hogy a hoppon maradt lány: „kosarat árul”.

Milyen veszélyeknek vagyok kitéve én is itt Olaszországban.