„A görögök: kortársaink”Nemzetközi szimpozion Firenzében
Kitört a pattogó vita a két Németország között. Peter Iden (Frankfurt, NSZK) azt állítja, hogy Szophoklész Antigonéját odaát a Német Demokratikus Köztársaságban nem lehet előadni, mert Antigone a politikai hatalom intézkedéseinek bírálatára ad példát. Ernst Schuhmacher (Berlin, NDK) viszont kapásból idézi a tényt, hogy odaát Nyugat-Berlinben betiltottak egy Antigoné-filmet. A vita köztük – végig német nyelven, olasz hallgatóság előtt – elhúzódott és elmérgesedett. A szünetben egy helybeli klasszika-filológus részvétnyilatkozatra kész érdeklődéssel azt kérdezi tőlem, hogy vajon Magyarországon bemutatható-e ma Szophoklész. El voltam keseredve. Szégyelltem magam az egész széthidegháborúzott Európa miatt. Hiszen az eszünk is csak erre jár. Beette magát valami kullancs az agyvelőkbe. Kollektív kergekór. – Ha most azt mondom, hogy nálunk akadály nélkül játszható Szophoklész, ön azt fogja gondolni, hogy magyar útlevéllel nem mondhatok mást. Különben játszanak Magyarországon Szophoklészt, és az Antigonét is játszották már. – Nagy szenzáció volt? – Nem. – Most játsszák? – Éppen most nem. De éppúgy játszhatnák is. És arra kellett gondolnom, hogy mit szólna ehhez a beszélgetéshez Marx, aki, úgy emlékszem, minden évben végigolvasott egyet a görög tragikusok közül.
1979. április |