Szégyeneimből

Évek óta nem írok Lilla nagynénémnek, és egyre lehetetlenebbnek látszik, hogy írjak.

Közben érkeznek tőle az üzenetek, méltatlankodások – amiket E. hord tőle (boldogan, persze, hogy megint korholhat, nevelhet, mint annyiszor gyerekkoromban) –, s így lehetetlenné teszi, hogy végre az engesztelő levelet megírjam. Én is úgy viselkedem, mint taknyos gyerek koromban.

Lilla leveleit nem is bontom föl.

A családom (tapintatból?) nem említi a nevét. Vagy rájuk is átragadt ez a konokságom Lilla irányában?

S ma, ahogy kilépek az ajtómon, a terasz túlsó oldalára fel van írva: LILLA.

Mi ez?