Zarándokúton

Sartre drámájában Zeus arról értekezik, hogy minden ország talpköve a rossz lelkiismeret. A magyarországi politikáé ma mindenesetre ez. Lehet, hogy ez a szerencsénk a szerencsétlenségben. Husaknak még bűntudata sincs.

Ezek szerint egy ember, egyetlen ember bűntudata elegendő lehet – környezetének a bűntudatát is figyelembe véve –, hogy megváltoztassa a dolgok papírforma szerint várható menetét…

Elnézem Kádárt a fogadáson. Vajon ő is nem úgy jött-e ide Rómába, mint azok a középkori félbarbár királyok, akik egy nagy bűntől szeretnének feloldozást kapni Szent Péter sírjánál? Az audiencián a Vatikánban bizonyára gondolt valami ilyesmire a pápa is…