Blikkfang

 

A vörös gróf – olvasom a könyvcímet Károlyi Mihályról. Egy jobboldali kommunista – olvasom cikkcímben Vas Zoltánról. Egymástól távol eső kategóriákat rántanak össze és így: kész a blikkfang.

A magyar (közép-európai) történelem micsoda geológiai erői segítették, hogy egy személyes sorsban – a szabad akarat megnyilvánulásának minden determinista filozófiát lehengerlő tüneményeként kialakulhasson Károlyi Mihály atipikus jelleme…

Ugyanezt elmondhatjuk – mutatis mutandis – Vas Zoltánról. (Micsoda szigorú-megértő biográfusa lehetett volna neki Nagy Lajos! – az úgynevezett „jobboldali” kommunista vezetőnek az úgynevezett „kávéházi” forradalmár író…)

De a konfliktusok, tragédiák, hősi attitűdök, a megtagadott és végleg meg nem tagadható örökségek, a hosszú börtönök és emigrációk: mind homályba vesznek a poénkényszer hatására születő szellemes cím mögött, amely a közvélemény szemében alkalmatos vicces közhellyé egyszerűsíti a lelkiismerettel megvert politikusok életdrámáit.

Mintha csak erről szólna az a Goethe-vers, amelynek kezdő két sorát a mottóban idéztem. Utolsó két sora meg így szól, Mészöly Dezső telitalálat fordításában:

 

pedig a lélek zugain valami mindig anonim.