Viccek meglepő villámfényeiSok jót elmondtak már a pesti viccekről. Hogy valami autonóm szellem nyilatkozik meg bennük: a láncait nevető szellem… Mostanában ha előkerül egy és más a múlt zárt anyagából, eszembe jutnak tiszavirág-életű viccek, amelyek abban a korban kimondták – rekeszizom-rándító evidenciával –, amit ma megtudunk. Dubček most meséli el külföldi újságíróknak is, a magyar televízióban is, hogy az intervenciót megelőző tárgyalások során ő bízott Kádárban, de már az rossz jel volt, hogy Kádár elült mellőle az asztalnál. Pedig a hazai közvéleményben is akkor az a sugdosott legenda járta, hogy Kádár a prágai tavasznak drukkol, s hogy az ő szándéka ellenére sorakoztatták be a magyar hadsereget a bevonulók közé. És most Dubček csalódottságáról beszél, sőt Kádár felelősségét emlegeti… Egyszeriben eszembe jut a korabeli vicc, az ágcsernyői tárgyalások idején hallottam. Magyar vicc, lefordíthatatlanul. A magyar nyelv játszi kombinatorikája hozta ki benne, a lapszusok könyörtelen reveláló erejével, ami most – húsz év után – igazolódni látszik. A tanácskozók épp leülni készülnek az asztal köré. Brezsnyev: Nem az a maga helye, Kádár elvtárs. Kádár: Akkor heréljünk csehet, Brezsnyev elvtárs.
Dubček pár részletet elmondott a bevonulás utáni moszkvai tárgyalásról is: Brezsnyev színe elé ad audiendum verbum idézték Prágából Svobodát, de ott volt a tárgyaláson ő maga is, Dubček. Beszél az ellenállásukról és megtöretésükről. Kevés tanúja volt ezeknek a jeleneteknek, s a tanúk nem voltak fecsegő természetűek. Ámde az azokban a napokban Pesten elterjedt viccek helyszíni közvetítést adtak Moszkvából, gyorsan és – most látszik csak – anekdotikus tömörítéssel, mily pontosan. Brezsnyev: Akkor most tárgyalhatunk, Svoboda elvtárs. Svoboda: Dubček nélkül nem tárgyalok. (Öt perc szünet.) Brezsnyev: Akkor most tárgyalhatunk, Svoboda és Dubček elvtársak. Dubček: Cipőfűző nélkül nem tárgyalok.
1989. |