„Magyar! Hajnal hasad!”

Ebéd után, a Hungáriából kijőve, beleütközöm egy egykori gimnáziumi iskolatársamba.

Mondja, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetéséről tárgyalt. Hogy hogy kell azt majd nálunk csinálni. Megtudom, hogy fontos gazdasági posztja van a megyében. S hogy ő képviseli a reformot.

– Meg tudnád nekem magyarázni?

A régi eminens tanuló öntudatosságával kezdi elemezni az eddig elkövetett gazdasági hibákat. Ahogy az összefüggéseket magyarázza! Egy államférfi! S tudja is ezt magáról.

– Most már érted? – kérdi.

– Köszönöm. Egyre homályosabb.

– Még van egy negyedórám – mondja.

Így hát még beszélgetünk.

– A te életedben mit fog jelenteni ez az új mechanizmus? – kérdem, mert unom a teóriát.

Elmondja, hogy ő havonta csak két-háromezer forintos jövedelememelkedésre számít, de – és most bizalmasra fordítja a szót – egész más úton fog ő föltörni. Eddig is rengeteg pénzt adott ki lottóra, de most már kidolgozta a szisztémát. – Tudod, hogy mindig jó matematikus voltam. – S aztán folytatja: – Biztosan meglesz egy év alatt az ötös találata. Akkortól kezdve öt éven át élni fogja világát, csak éppen szerződéses állást fog vállalni, a forma kedvéért. Aztán megint dolgozni fog, ráver, hogy magas nyugdíja legyen…