A Szutyokzugban is szépet álmodom

Mióta én is ráfanyalodtam erre a keserves mesterségre, a rutinszerű fordítás közben gyakran meglep az az élmény, ha már pár órája dolgozom, hogy lelkem másik fele szabadságra megy, és elkalandozik egy olyan környezetbe, ahol valamikor jártam – mindegy, hogy milyen régen –, s mintha csak tegnap lett volna. Azon kapom magam, hogy megyek a váradi Úri utcán (talán Feketétől jövök, befőzéshez viszek haza süvegcukrot kék papírban, ez már csak nála kapható, a Garasos híd mellett), vagy állok egy postaépület előtt – hol is? Artézi kút van a posta előtt… Persze, azért csak szünet nélkül körmölök tovább, sőt, mert sejtem, hogy az elgépiesedett munka intenzív unalma indította el eszméletem valamelyik pangó zugában az emlékek felfénylő projekcióját, most már lázasan robotolva gerjesztem a világító áramot ehhez a laterna magicához.

 

 

Ui. Jean-Pierre Chabrol rémes regényének címe magyarul Szutyokzug lett volna – végül is 1959-ben Varázsgömb címen jelent meg. Egyetlen mozzanatára sem emlékszem vissza.